Nyolcszázezer éves a kannibalizmus Európában

Nyolcszázezer éves a kannibalizmus legkorábbi ismert európai esete - derítették ki spanyol kutatók, akik tanulmányukat a Journal of Human Evolution folyóirat online változatában tették közzé.

Az antropológusok, akik Spanyolország északi részén, az atapuercai barlangokban végezték vizsgálataikat, a modern emberrel és a főemlősökkel hasonlították össze a korai emberfélék magatartását, hogy kiderítsék cselekedeteik mozgatórugóját - olvasható a Smithsonian Magazine honlapján.
A kutatócsoport Eudald Carbonell-lel, a Rovira i Virgili Egyetem professzorával az élen arra utaló bizonyítékokat találtak, hogy az Európában 1,2 millió éve megjelent Homo antecessor ("úttörő" vagy "előfutár" ember) saját fajtabeliekkel táplálkozott.

A modern ember esetében a kannibalizmus egyrészt éhezések idején, temetkezési rituálé keretében, vagy háborúskodások során fordul elő. A kannibalizmus különböző motivációi tükröződnek az áldozatok csontjain. Így például ha az áldozatra csupán táplálékként tekintenek, akkor úgy bánnak vele, mint vadászat során elejtett zsákmányállatra. Erre utaló nyomokat fedeztek fel például a kutatók az atapuercai barlangokban, ahol tizenegy lemészárolt személy földi maradványait találták meg. A csontokon vágásnyomok vannak az izmok tapadási helyén, olyanok, amilyenek egy állat kicsontozása során keletkeznek.

A spanyol kutatók szerint azonban a Homo antecessor nem élelemhiány miatt vetemedett emberhúsra, hiszen a kannibalizmust sok évtizeden, vagy akár néhány évszázadon át gyakorolta.

Mivel az "előfutár" ember viselkedése eltért a Homo sapiens és a neandervölgyi ember által gyakorolt kannibalizmustól, a spanyol antropológusok a csimpánzok viselkedésével párhuzamot vonva igyekeztek feltárni az okokat.
A tizenegy áldozatból kilenc volt a gyermek illetve a serdülő, míg a későbbi korokban, a Homo sapiens, vagy a Homo neanderthalensis esetében kannibalizmusnak általában felnőttek estek martalékul.

A fiatal áldozatok azonban gyakoriak a csimpánzok esetében: ha a nőstények óvatlanul a "területhatár" közelébe mennek, kicsinyeiket gyakran elragadják, megölik és felfalják a szomszédos csoportokhoz tartozó hímek. Eudald Carbonell és kollégái szerint a legvalószínűbb magyarázat, hogy a hímek az ilyen támadásokkal területüket védik.
Mint kifejtik, a Homo antecessor társadalmi szerkezete hasonlíthatott a csimpánzokéhoz: a hímek csoportosan védelmezték a területet, míg a nőstények kicsinyeikkel magányosan gyűjtögették a táplálékot.